:45:01
és gyönyörû.
:45:04
A bûne: a szépsége.
:45:07
Az irigység, a hazugságok
:45:11
és a gyalázat fosztotta meg
:45:15
még atyja bizalmától is.
:45:18
Míg ez az asszony még mindig
:45:22
csendes könnyeivel áztatja
ama névtelen sírt a távoli
:45:26
Kelet-Afrikában.
:45:28
Vitánk forrongó mélyén,
egy vakmerõ,
:45:32
ám attól még éppoly érvényes
kérdés hangzik fel:
:45:38
egy ifjú asszony
:45:41
a hazaszeretet kiszabta
özvegység odüsszeiája után
:45:45
remélhet-e oltalmat
egy új élet menedékén?
:45:50
Van-e joga, hogy
új befejezést vágyjon írni
:45:54
saját szerelmi történetéhez?
:45:57
Bíró úr, Casteluto polgárai
így felelnek:
:46:02
igen.
:46:13
Cusimano békén fog hagyni?
:46:15
Hogyne,
:46:17
elmegyógyintézetbe küldték,
:46:20
mert önkéntesnekjelentkezett
Kelet-Afrikába.
:46:23
Nem tudja, hogy Afrikát
rég elvesztettük.
:46:27
De hagyjuk Cusimanót és
azt a komisz Cadei hadnagyot.
:46:31
- Beszéljünk rólunk.
- Rohadt vénember.
:46:36
Tessék. Százötven líra.
Tudom, ez nem túl sok...
:46:40
De ez mindenem.
Megvonták a nyugdíjamat.
:46:43
Hát nem érti?
:46:45
Ez aprópénz.
:46:48
A tiszteletdíjam ötszáz líra.
:46:51
Soha nem lesz elég pénze.
:46:55
Akkor hogyan fogom
megfizetni?
:46:58
Nagyon könnyen, édes.