:52:15
Na jó, najó.
:52:18
Na jó, najó!
:52:25
Mielött belevágok,
néhány dolgot véssetek az eszetekbe.
:52:30
Elöször: örizd meg a hidegvéred.
:52:33
Oké?
:52:35
Másodszor: ne árulj el félelmet.
:52:39
- Tanítsd meg, tanítsd meg.
- Mert a cápa...
:52:42
A cápa érzékeli a félelmet, egyszerü.
:52:45
Pont, mint ahogy érzékeli a vért.
:52:49
És akkor nekem támadott.
:52:51
Már vártam rá.
:52:53
A természet rendje és módja szerint.
:52:55
Az állkapcsa kitárva.
:52:59
A borotvaéles fogsorok sokasága
gyémántként villog a víz alatt.
:53:05
A farokuszonya ide-odajár,
amint támadásra lendül.
:53:10
lsten bizony,
:53:12
az egész életem lepergett elöttem.
:53:16
lgazán. Már csak a reflexeim maradtak.
:53:20
Puszta reflex,
és az ember fergeteges túlélési ösztöne:
:53:26
''Nem! Nem halok ma meg!''
:53:34
Jól tudtam, e pillanat dönt a cápa és köztem.
:53:38
A cápa is tudta.
:53:40
És én is.
:53:43
A mindenit. lstenem!
:53:45
Csak a véletlen játéka, igaz?
llyen az élet. Ez a természet rendje.
:53:52
De hajól emlékszem,
:53:56
a szeme utolsó villanása,