:53:05
A farokuszonya ide-odajár,
amint támadásra lendül.
:53:10
lsten bizony,
:53:12
az egész életem lepergett elöttem.
:53:16
lgazán. Már csak a reflexeim maradtak.
:53:20
Puszta reflex,
és az ember fergeteges túlélési ösztöne:
:53:26
''Nem! Nem halok ma meg!''
:53:34
Jól tudtam, e pillanat dönt a cápa és köztem.
:53:38
A cápa is tudta.
:53:40
És én is.
:53:43
A mindenit. lstenem!
:53:45
Csak a véletlen játéka, igaz?
llyen az élet. Ez a természet rendje.
:53:52
De hajól emlékszem,
:53:56
a szeme utolsó villanása,
:54:01
egy percre hozzám szólt,
:54:07
és azt mondta: ''Hé, Richard, öregem.''
:54:11
''Jó étvágyat a vacsorához.''
:54:25
Fura érzés egy cápa megölése, igaz, Richard?
:54:31
Az is hal, csak nagy, Bugs.
:54:34
Csak egy nagy hal?
:54:35
Meglehet! Talán mikor még bébi
és még nem jött rá az ölés ízére.
:54:40
Akkor talán még csak egy nagy hal.
:54:43
De mikor már rákapott a vérre
a nagy, fehér anyasárkány,
:54:47
az már egészen más ügy.
:54:57
Ó, lstenem! Jesszus.
:54:59
Bocs, Bugs. Csak én vagyok így ki?