:12:02
- Kicsit nagyra tartod magad.
:12:05
- Valóban ?
Majd igyekszem megváltozni.
:12:25
- Ha emberekkel húztok ujjat, ne feledjétek:
sosem járunk egyedül.
:12:30
- Mit csinálsz?
- Általában segítségnek hívják.
:12:33
- Valóban? És miért?
:12:36
- Olykor kölyök, az emberek
csak úgy segítenek egymáson.
:12:39
- Ó, igazán ?
:12:42
- Szóval azt akarod mondani,
hogy nem is akarsz semmit cserébe ?
:12:46
- Úgy van. De talán mégis.
- Milyen meglepõ.
:12:50
- Azt akarom, hogy kockáztasd az életed. Hogy adj fel
mindent, és csatlakozz a küldetéshez,
:12:55
amelyben erõszak és kín vár rád
és az sem kizárt, hogy meghalsz.
:12:59
- És mindezt azért, mert...
:13:02
- Mert megéri.
Mert az emberi fajnak szüksége van rád.
:13:08
- Lehet, hogy elkerülte a figyelmedet,
de nem maradtunk túl sokan.
:13:12
- Ha ez így megy tovább, hamarosan már csak
a könyvekben olvashatnak rólunk...
:13:16
és az idegenek múzeumaiban
mutogatják majd a csontjainkat.
:13:20
- Tudod...ilyen hatással van
egy fajra, ha felrobbantják a bolygóját.
:13:25
- De lehet, hogy mindezidáig tévedésben éltem,
és csak arra vártam, hogy valaki felnyissa a szemem.
:13:30
- Tényleg meggyõztél.
Ez csodálatos.
:13:34
- Azt hiszem,
meg kellene, hogy öleljelek.
:13:35
- Ó, ember. Téged aztán jól elintéztek.
- Hé, ebbõl elég.
:13:41
- Nem is ismerlek.
Nem akarok részt venni a küldetésedben,
:13:43
és nincs szükségem a segítségedre
ezek ellen a túlméretezett idióták ellen sem.
:13:50
- Rendben.
:13:54
- Azt hiszem, idiótának nevezett titeket.