:45:00
a fogadtatásukról.
:45:02
Oh, uram, mi hosszú útról jöttünk megkeresni...
:45:05
Tudom mit keresnek...
:45:08
de itt nem fogják megtalálni.
:45:10
Az útjuk hiábavaló volt.
:45:12
De mi békés felfedezõk vagyunk, a tudomány szolgálatában.
:45:16
Heh heh heh. És mégis hoztak fegyvert.
:45:20
Fegyvereink lehetõvé teszik,
hogy elhárítsuk a felmerülõ akadályokat.
:45:24
Néhány akadály nem elhárítható az erõ fitogtatásával.
:45:29
Térjenek vissza a népükhöz.
:45:31
El kell hagyniuk Atlantiszt azonnal.
:45:34
Oh, Felség, gondolja meg.
:45:36
Uram... Ne most, fiam.
:45:38
Ezt bízza rám. Jobb ha azt tesszük amit mond.
:45:43
Megengedné, hogy itt maradjunk egy éjszakára, uram?
:45:47
Ez idõt adhat a pihenésre, hogy feltöltsük...
:45:50
a készleteinket és reggelre kész vagyunk az indulásra.
:45:52
Hmm. Rendben. Egy éjszaka. Ez minden.
:45:57
Köszönjük Felség.
:46:06
Mmm. Megenyhült a szíved, Kida.
:46:10
Évezredekkel ezelõtt...
:46:11
rögtön megöltük volna õket.
:46:13
Évezredekkel ezelõtt, az utcák világítottak...
:46:16
és népünknek nem kellett ételért kapirgálnunk...
:46:19
a város omladozó peremén!
:46:20
Az emberek elégedettek.
:46:22
Mert nem tudnak a jobbról!
:46:23
Valaha nagy nép voltunk. Most romok között élünk.
:46:26
Régi királyaink sírnának...
:46:29
ha megtudnák, hogy milyen mélyre süllyedtünk.
:46:31
- Kida.
- Ha az idegenek...
:46:33
megfejtik a múltunk titkait...
:46:36
talán megmenthetjük a jövõnket.
:46:38
Hogyan taníthatnák meg nekünk...
:46:41
azt amit már tudunk.
:46:43
Az életünk célja a halál.
:46:46
Az életünk célja a fennmaradás.
:46:49
Mmm. Kida, mikor elfoglalod a trónt...
:46:53
meg fogod érteni.
:46:58
Na, hogy ment?
:46:59
Nos a király és a lánya nem teljesen egyformán gondolkodik.