:51:01
Oké.
:51:07
Tehát.
:51:10
Igen.
:51:12
- Jó látni téged, Amy.
- Téged is.
:51:16
Mit csinálsz itt
a Michigan-i Lansing-ben?
:51:20
Azt hiszem, szeretek itt lenni.
:51:21
Olyan élettel teli.
:51:23
Teljesen.
:51:24
Tudod, Ann Arbor-ban
jártam iskolába.
:51:27
Így van.
:51:29
- Tehát úgy döntöttem, maradok.
- Csodállak érte.
:51:34
Vince mondta, ööö...
Hol is dolgozol?
:51:38
A körzeti ügyvédi irodában
vagyok kisegítõ.
:51:40
- Tényleg. Nagyon jó.
- Amy: Nagyon szeretem.
:51:43
Tényleg?
:51:44
Tényleg.
:51:45
Kimondottan.
Nagyon jó hely.
:51:47
Szereted, de mit?
:51:50
Alapvetõen te emelsz
vádat a bûntényeknél?
:51:53
Igen.
:51:55
Valakinek meg kell tenni.
:51:57
Igen.
:52:03
Nos, Vincent...
Veled mi van?
:52:07
- Velem?
- Igen.
:52:10
Nem sok.
:52:11
Alig hittem el, hogy ma reggel
csak úgy felhívtál.
:52:15
Igen?
:52:17
Nem, nem, tulajdonképpen
szeretem, ha valaki ezt csinálja.
:52:19
- Tényleg?
- Igen, nem, nem.
:52:21
Nekem nincs bátorságom
ilyet tenni,
:52:24
és csak...
:52:25
Csak gondolkoztam,
mi a fene? Tudod.
:52:28
Csak egyszerûbb lett volna
nem megtenni.
:52:30
Nem megtenni, mit?
:52:32
Nem felhívni.
A legtöbben nem is teszik.
:52:34
- Így van.
- Bizony így.
:52:37
- Mint.... John.
:52:40
Nem tudtam, hogy itt élsz.
:52:42
És ha tudtad volna?
:52:46
Valószínûleg azok közé az emberek közé
tartozom, akiknek nincs bátorságuk ehhez.
:52:49
Úgy gondolod?
:52:50
Nehéz ezt mondani.
:52:52
Amy: Igen, az.
Úgy értem, tényleg nehéz.
:52:55
Az esetek felében nem is éri meg.
:52:58
Az emberek változnak.