:52:03
Nos, Vincent...
Veled mi van?
:52:07
- Velem?
- Igen.
:52:10
Nem sok.
:52:11
Alig hittem el, hogy ma reggel
csak úgy felhívtál.
:52:15
Igen?
:52:17
Nem, nem, tulajdonképpen
szeretem, ha valaki ezt csinálja.
:52:19
- Tényleg?
- Igen, nem, nem.
:52:21
Nekem nincs bátorságom
ilyet tenni,
:52:24
és csak...
:52:25
Csak gondolkoztam,
mi a fene? Tudod.
:52:28
Csak egyszerûbb lett volna
nem megtenni.
:52:30
Nem megtenni, mit?
:52:32
Nem felhívni.
A legtöbben nem is teszik.
:52:34
- Így van.
- Bizony így.
:52:37
- Mint.... John.
:52:40
Nem tudtam, hogy itt élsz.
:52:42
És ha tudtad volna?
:52:46
Valószínûleg azok közé az emberek közé
tartozom, akiknek nincs bátorságuk ehhez.
:52:49
Úgy gondolod?
:52:50
Nehéz ezt mondani.
:52:52
Amy: Igen, az.
Úgy értem, tényleg nehéz.
:52:55
Az esetek felében nem is éri meg.
:52:58
Az emberek változnak.
:53:00
A végén semmit sem tudnak
mondani egymásnak,
:53:02
meg ha pár évvel ezelõtt
a legjobb barátok voltak is.
:53:10
Örülök, hogy nem vagy dagadt.
:53:14
- Tényleg?
- Vince: Aha.
:53:16
Látnod kellett volna a fõsulin.
:53:18
Tényleg?
Egy nagy lány, mi?
:53:21
Eléggé.
:53:22
Én is.
:53:26
Amy: Valószínûleg
különbözõ okok miatt.
:53:29
Vince: Aha.
:53:30
- Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Melyikre?
:53:33
Mivel foglalkozol manapság?
:53:35
Nos...
Kaliforniában élek.
:53:39
Amy: Pontosabban?
:53:40
Oakland-ben.
:53:42
Szép.
:53:43
Azaz.
:53:45
Én...
tûzoltó vagyok.
:53:50
Komolyan beszélsz?
:53:53
Igen, teljesen.
:53:58
- Ez már igen.
- Vince: Ja.