:32:11
Azok a pillanatok, amiket szélsõségesnek mondanánk,
normákká válnak.
:32:19
Ezek a többszörösségek, amik nehézségeket okoztak a régi elmének,
:32:25
már beléhatoltak és ízlelgetik az egyediségét.
:32:33
Egy akár szét is törheti az összetartó erejét.
:32:40
Tehát a fõszereplõ egy ennél nagyobb elme.
:32:48
Egy elme, ami majd lesz.
:32:51
És ha abba a módba jutunk, szubjektivitást és individualitást látunk,
:32:58
amivel az elme megnyitja magát az objektivitás felé.
:33:04
Így a történet már a kozmosz története.
A pillanat nem egy elmúló dolog.
:33:12
Ily módon történnek ezek a titkos behatolások is.
:33:16
Üres, de olyan teljességgel, hogy az univerzum élete lüktet benne.
:33:28
Minden egyes tárgy, hely és cselekedet nyomot hagy.
:33:35
És a történet egyes számú. Igazából a történet, a történet után.
:33:45
Az idõ szinte apró, pörgõ-forgó részecskékké válik.
:33:50
Vagy én haladok túl gyorsan, vagy az idõ. Együtt sosem.
:33:54
Furcsa ellentmondás. Szóval gyakorlatilag
most közelebb vagyok életem végéhez, mint bármikor.