:33:04
Így a történet már a kozmosz története.
A pillanat nem egy elmúló dolog.
:33:12
Ily módon történnek ezek a titkos behatolások is.
:33:16
Üres, de olyan teljességgel, hogy az univerzum élete lüktet benne.
:33:28
Minden egyes tárgy, hely és cselekedet nyomot hagy.
:33:35
És a történet egyes számú. Igazából a történet, a történet után.
:33:45
Az idõ szinte apró, pörgõ-forgó részecskékké válik.
:33:50
Vagy én haladok túl gyorsan, vagy az idõ. Együtt sosem.
:33:54
Furcsa ellentmondás. Szóval gyakorlatilag
most közelebb vagyok életem végéhez, mint bármikor.
:34:00
De mégis úgy érzem, hogy idõm, mint a tenger.
:34:04
Amikor fiatalabb voltam, elkeseredettebb voltam,
volt egy vágy a bizonyosságra,
:34:08
mintha az útnak valahol vége lett volna,
és oda kellett volna érnem.
:34:10
Értem, mert régen én is azt mondtam,
hogy "ó, harmincegynéhány éves koromban
:34:19
majd minden megdermed és lenyugszik."
Mintha várt volna rám egy platform,
:34:26
amit meg kellett másznom, és ha a tetejére érek,
minden növekedés és változás megáll.
:34:32
Majd a jókedvnek is vége lesz. Szerencsére nem így volt.
:34:37
Szerintem sose vesszük figyelembe a gyerekkori
végtelen kiváncsíságunkat. Azért jó embernek lenni.
:34:42
- Tudod mit mondott Benedict Anderson az identitásról?.
- Nem.
:34:46
Vegyünk egy képet egy csecsemõrõl.
Veszed ezt a kétdimenziós képet, és azt mondod, "ez én vagyok".
:34:53
Hogy összekösd a babát a képen a jelenkori hús-vér éneddel,
egy történetet kell kitalálnod.
:34:58
Például "Ez én vagyok egyéves koromban, késõbb megnõtt a hajam,
Riverdale-be költöztünk, és most itt vagyok".