:34:00
De mégis úgy érzem, hogy idõm, mint a tenger.
:34:04
Amikor fiatalabb voltam, elkeseredettebb voltam,
volt egy vágy a bizonyosságra,
:34:08
mintha az útnak valahol vége lett volna,
és oda kellett volna érnem.
:34:10
Értem, mert régen én is azt mondtam,
hogy "ó, harmincegynéhány éves koromban
:34:19
majd minden megdermed és lenyugszik."
Mintha várt volna rám egy platform,
:34:26
amit meg kellett másznom, és ha a tetejére érek,
minden növekedés és változás megáll.
:34:32
Majd a jókedvnek is vége lesz. Szerencsére nem így volt.
:34:37
Szerintem sose vesszük figyelembe a gyerekkori
végtelen kiváncsíságunkat. Azért jó embernek lenni.
:34:42
- Tudod mit mondott Benedict Anderson az identitásról?.
- Nem.
:34:46
Vegyünk egy képet egy csecsemõrõl.
Veszed ezt a kétdimenziós képet, és azt mondod, "ez én vagyok".
:34:53
Hogy összekösd a babát a képen a jelenkori hús-vér éneddel,
egy történetet kell kitalálnod.
:34:58
Például "Ez én vagyok egyéves koromban, késõbb megnõtt a hajam,
Riverdale-be költöztünk, és most itt vagyok".
:35:08
Tehát kell egy történet, egy fikció, hogy összekösd magad a képpel
és létrehozd az identitásod.
:35:16
Az a vicces, hogy a sejtjeink hétévente újrafejlõdnek.
:35:21
Már többször lettünk teljesen más emberek,
de alapjában mindig magunk maradunk.
:35:44
ZAJ & CSEND
:35:47
Kritikánk úgy indult, mint minden más kritika:
kétellyel.
:35:52
A kétely lett a narrratívánk.
:35:54
Küldetésünk célja egy saját, új történet lett.
:35:57
És mi ezután az új történet után nyúlunk,
és vezérel minket a gyanú...