:35:08
Tehát kell egy történet, egy fikció, hogy összekösd magad a képpel
és létrehozd az identitásod.
:35:16
Az a vicces, hogy a sejtjeink hétévente újrafejlõdnek.
:35:21
Már többször lettünk teljesen más emberek,
de alapjában mindig magunk maradunk.
:35:44
ZAJ & CSEND
:35:47
Kritikánk úgy indult, mint minden más kritika:
kétellyel.
:35:52
A kétely lett a narrratívánk.
:35:54
Küldetésünk célja egy saját, új történet lett.
:35:57
És mi ezután az új történet után nyúlunk,
és vezérel minket a gyanú...
:36:00
hogy az átlagos nyelv nem tudja elmondani.
:36:03
A múltunk megfagyott a távolban,
és minden gesztus és szó...
:36:08
a régi világ tagadását, és az új világ felé hajlást jelezte.
:36:12
Az életmódunk új helyzetet alakított ki,
a bõség és barátság világát...
:36:17
egy romboló mikroközösségben, ami semmibe vette.
:36:22
A mûvészet nem a cél volt, hanem a lehetõség és az eljárás,
hogy megtaláljuk a ritmusunk...
:36:26
és az idõ rejtett lehetõségeit.
:36:29
Az egész az igazi kommunikáció felfedezésérõl szólt,
legalábbis ennek az elérésérõl.
:36:35
A megtalálás és elvesztés kalandja.
:36:37
Mi, az elégedetlenek folytattuk a kutatást,
a csöndet saját vágyainkkal és fantáziánnkal töltöttük be.
:36:43
Hajtott minket a tény, hogy bármilyen üres is a világ,
bármilyen elhasznált és kiégett...
:36:50
...tudtuk, hogy minden lehetséges.
:36:52
És ha megvannak a jó körülmények,
egy új világ olyan valószínû mint a régi.