1:26:02
Minden nap egy új szám vagy kettõ.
1:26:05
Vagy egy sem.
1:26:07
Néha csak nézett minket,
aztán elment.
1:26:12
A végén csak Daniel
és én maradtunk.
1:26:16
Négy napig teljesen egyedül voltunk.
1:26:18
Beszélgettünk,
rengeteget beszélgettünk.
1:26:21
Daniel tudott egy-két dolgot.
1:26:23
Azt mondta, hogy az apjának segít az órásmûhelyben.
1:26:27
Tudta,
1:26:29
hogyha az ember
erõsen nézi a nagymutatót
1:26:32
látja ahogy mozog?
1:26:36
Ez egy kép Helenaról, a nõvérérõl.
1:26:40
Daniel tudta
1:26:41
hogy odakint nem
a szüleink várnak minket.
1:26:46
Amikor az ajtó újra kinyílt,
1:26:49
fogtam a barátom kezét,
1:26:52
becsuktam a szemem és imádkoztam,
hogy ne az én számom legyen.
1:26:58
Amikor Daniel elengedett,
nem tudtam kinyitni a szemem.
1:27:01
Nem akartam a szemébe nézni.
1:27:03
Végül annyit mondott:
"Õ a tiéd".
1:27:07
És elment.
1:27:11
Aztán
1:27:13
a képet a kezemben hagyta.
1:27:24
Amikor az ajtó újra kinyílt,
1:27:27
már más volt az egyenruha.
1:27:42
Szóval, ha kész van,
1:27:45
mehetünk játszani.