Stuart Little 2
prev.
play.
mark.
next.

1:07:00
Snowbell!
1:07:01
Sikerült.
1:07:03
Hála Istennek, hogy nem esett bajod.
1:07:04
Snowbell, hol voltál?
1:07:09
Nem fogod elhinni, Stuart és Margalo
min ment keresztül.

1:07:13
Látnod kellett volna.
Annyira bátran viselkedtek.

1:07:19
Menjünk haza.
1:07:23
És velem mi lesz? Én piskóta vagyok?
1:07:27
Elegem van! Itt maradok!
1:07:31
Igen. Engem többet nem láttok!
1:07:35
Snow, kérsz majd egy kis tonhalat,
ha hazaértünk?

1:07:37
Tonhal? Imádom ezeket az embereket.
1:07:41
Várjatok! Várjatok meg!
1:07:49
Gondolom délre mennek a télre.
1:07:53
Gondolom.
1:07:57
Nem errõl álmodtál mindig is?
De Sólymi soha nem hagyott elmenni.

1:08:03
Minden évben végignéztem,
ahogy a többiek elrepülnek.

1:08:06
Azok, akik szabadok voltak.
1:08:10
Te is szabad vagy.
1:08:12
Olyan messze lennénk egymástól.
1:08:16
Az nem változtatna semmin.
1:08:43
Nos....
1:08:44
- Tudod merre kell menni? Felhívhatjuk
a Tudakozót. - Adhatunk egy térképet is.

1:08:49
Van egy hely Dél-Karolinában.
Ott csinálják a legfinomabb pitét.

1:08:53
Madár vagyok. Majd az ösztönök vezérelnek.
1:08:56
Gondolom elég régen vársz már erre.
1:08:58
Egész életemben. Csak....

prev.
next.