:19:00
- Tudod, hogy szeretnénk menni
és meglátogatni fiam New York-ban,
:19:02
de nem tudom, lesz-e rá idõm.
:19:05
- Persze, hogy lesz rá ideje, drágám.
:19:06
Legyen rá idõd.
:19:07
- Nem akarom, hogy beleélje magát.
:19:10
- Badarság.
:19:11
Persze, hogy megyünk.
:19:13
Persze, hogy megyünk.
:19:15
Damon, kedvesem,
:19:17
megbeszélhetnénk ezt késõbb?
:19:18
- Hát persze anya.
:19:19
Anya, apa, szeretlek titeket.
:19:22
- Oh, mi is szeretünk fiam.
:19:30
- Alma, mi nem mehetünk New York-ba.
:19:32
New York a megszálló erõk fellegvára.
:19:35
- A telefonhívás egy jel volt.
:19:37
- De Damon nincs is benne a mozgalomban.
:19:39
- Egy jel az Úrtól...
:19:40
Oh, Istenem, Matt,
Azt hiszem, lassan vége lehet.
:19:43
- Alma, még a mi életünkben?
:19:46
- Az úgynevezett "szövetségnek" és
"kormánynak" a napjai meg vannak számlálva.
:19:50
Matt, itt az idõ a támadásra.
:19:52
- De Alma, New York...
:19:53
Én mindig készen állok a végsõ rohamra,
:19:55
de azt a fõvárosukban kellene kezdeni.
:19:57
- Nem, Washingtonban az ellenség
túl erõs.
:20:00
New York-ban, ott gyenge.
:20:02
Gyerünk.
:20:04
A többiek már itt lehetnek.
:20:10
- Jól vagyok.
:20:12
- Látom, hogy jól vagy, Papa.
:20:13
Nem azon idegeskedek, ami ma történt.
:20:16
Hanem azon, ami történhetett volna.
:20:17
- Nem engem akartak.
:20:19
- Jobban érzem magam, ha
Stephen és Danny veled vannak.
:20:20
Miért nem lehetnek veled állandóan?
:20:22
- Mert túl elfoglaltak.
Õk viszik az egész szervezetemet.
:20:25
- Más is vihetné.
- Ki? Ki más?
:20:28
- Vito and Frankie?
:20:30
- Vito and Frankie.
:20:32
- Menjetek, játszatok az emeleti nappaliban.
:20:38
Miért?
:20:41
Miért szólod le állandóan a saját fiaidat?
Miközben a gyerekeik itt ülnek.
:20:46
- Egy katonának félelemet kell keltenie,
Stella. És Vito meg Frankie nem kelt.
:20:50
- Már dehogynem kelt.
:20:52
Én félek tõlük.
:20:53
Mindenki fél tõlük.
:20:55
Stephen, Danny, mondjátok neki ti is,
mennyire féletek Vito-tól és Frankie-tõl.