Collateral
prev.
play.
mark.
next.

:38:19
Sosem tanultam, hogy kell hallgatni
a jazzt.

:38:23
Nincs dallama. Csak valahol a
hangjegyek mögött.
Kiszámíthatatlan.

:38:26
– Improvizatív. Mint a mai éjszaka.
– Mint a mai éjszaka?

:38:53
A legtöbb embernek, tíz év múlva
is,

:38:55
ugyanaz a meló, lakás, napi rutin.
Minden ugyanaz.

:38:58
Egész biztosan, mindig újra és
újra. Tíz év múlva.

:39:02
Te meg azt sem tudod mi lesz tíz
perc múlva.

:39:07
Vagy igen?
:39:22
Ki az ott a trombitával?
:39:24
Õ Daniel, szivi, a tulaj.
:39:29
Nagyszerû. Volna oly kedves hogy
idehívná ezen darab után?

:39:32
– Szeretném meghívni egy italra.
– Sima ügy, kisszívem.

:39:42
19 voltam, asztalokat szedtem le.
:39:46
Nem volt rossz zsuga, de nem ez
volt a lényeg.

:39:49
A zene érdekelt.
:39:52
Vegyük azt az éjszakát! 1964. júli
22. Mit gondol ki jött be azon az
ajtón?

:39:57
Bye, szivi.
:39:58
– Miles Davis. Igen.
– Õ maga?


prev.
next.