:35:07
Jézus. Ne csináld már.
Ez tök brutális.
:35:17
- Halló?
- Halló? Ki beszél?
:35:20
- Mrs. Kagan, itt Evan Treborn.
- Rettentõen felizgattad Lennyt.
:35:26
Nézze, nagyon sajnálom,
ami történt...
:35:30
Egy órába telt,
míg rendet csináltam utánad.
:35:33
- Lennyt keresném...
- Ne hívj többet.
:35:43
Anya.
:35:47
Nem tehetek róla,
olyan büszke vagyok rád.
:35:51
- Jason is jó tanuló volt?
- Mindig kitûnõ volt.
:35:56
Pedig soha nem tanult.
:35:58
A memóriája csak
ebben nem hagyta cserben.
:36:01
Soha nem említette,
:36:02
hogy kíváncsi rá,
hogyan hívhatná elõ az emlékeit?
:36:06
Évekkel az elsõ amnézia után?
:36:10
- Miért kérded?
- Csak gondoltam,
:36:12
ha már ilyen okos srác,
:36:14
annak is meglelné a módját,
hogy hívhatná elõ az emlékeit.
:36:20
Mikor ennyi idõs volt,
majdnem pontosan ennyi,
:36:23
azt mondta, kitalálta,
hogyan emlékezhetne.
:36:28
Nem tudom, valódi emlékek
voltak, vagy csak képzelte.
:36:31
Aztán, mielõtt
nagyon rosszul lett volna,
:36:35
mikor bekerült az intézetbe,
azt mondta, már képes...
:36:43
Mire?
:36:48
- Mire képes?
- Hagyjuk ezt. Semmire.
:36:54
Akkor már túl beteg volt.