:11:00
Nem szükséges, köszönöm.
:11:06
Akkor nem várok.
:11:30
Az érzelmek észrevétlenül
bukkanak fel.
:11:35
Én jól tudtam ezt.
De vajon õ is tudta?
:11:42
Folyton azt kérdezte...
:11:43
...van-e bármi a világon,
ami nem változik.
:11:47
Sejtettem, mi járt ilyenkor a fejében.
:11:50
Megígértem, hogy írok róla egy
történetet a megfigyeléseim alapján.
:11:53
Hogy képet kapjon arról,
vajon mire gondolhat a barátja.
:11:56
A poén kedvéért...
:11:58
...a "2047" címet adtuk a történetnek.
:12:07
Nem is tudom, talán én kerültem
írói zsákutcába,
:12:10
de egyre inkább úgy éreztem,
a történet nem is a barátjáról szól,
:12:14
hanem sokkal inkább rólam.
:12:44
Egy japán férfinak képzeltem magam...
:12:48
...aki a 2046 felé tartó vonaton...
:12:52
...szerelmes lesz egy lassú
mozgású androidba.