:10:15
Bátorítottam, hogy szálljon
szembe az apjával.
:10:19
De nem volt elég mersze hozzá.
:10:22
Szeretett volna a saját erejébõl
eljutni Japánba.
:10:24
Így hát szereztem neki állást
a klub ruhatárában.
:10:28
Köszönöm!
:10:31
Azt mondta az apjának...
:10:34
...hogy velem van ilyenkor.
:10:44
Néha el tudtam szabadulni munka
után, hogy felvegyem.
:10:48
Késõ van.
:10:50
Kint vár egy taxi, ha készen áll.
:10:52
Hazaviszem.
:11:00
Nem szükséges, köszönöm.
:11:06
Akkor nem várok.
:11:30
Az érzelmek észrevétlenül
bukkanak fel.
:11:35
Én jól tudtam ezt.
De vajon õ is tudta?
:11:42
Folyton azt kérdezte...
:11:43
...van-e bármi a világon,
ami nem változik.
:11:47
Sejtettem, mi járt ilyenkor a fejében.
:11:50
Megígértem, hogy írok róla egy
történetet a megfigyeléseim alapján.
:11:53
Hogy képet kapjon arról,
vajon mire gondolhat a barátja.
:11:56
A poén kedvéért...
:11:58
...a "2047" címet adtuk a történetnek.