:59:37
Nemcsak Isabel,
:59:40
én is láttam dolgokat.
:59:46
De ezt magadtól is tudtad, nem?
:59:48
- Menj haza!
- Meg kell értenem.
:59:51
Hidd, el, jobb, ha nem tudod,
mi folyik itt.
:59:54
Én erõsebb vagyok.
:59:56
A nõvéred élt a képességgel.
Te megtagadtad. És jól tetted.
1:00:00
Azért vagy életben.
Ha velem maradsz, nem élsz sokáig.
1:00:05
Nem kell még egy kísértet.
1:00:07
Megölték a nõvéremet!
1:00:14
Cserélnék vele, ha lehetne.
1:00:19
Mindig úgy tettem, mintha. . .
1:00:22
mintha én nem volnék látó.
1:00:27
Tízéves korunkban
már kényszeríttették rá Isabelt,
1:00:32
hogy gyógyszereket szedjen.
1:00:35
Kezeléseket kapott, elvitték õt,
õ meg rám nézett, és azt mondta:
1:00:40
''Mondd meg nekik! Mondd meg nekik,
hogy te is látod õket. ''
1:00:46
De én hazudtam.
Azt mondtam:
1:00:51
''Nem látok semmit. ''
1:00:55
Aztán végül már
1:00:58
tényleg nem is láttam.