:36:05
Jó napot!
:36:07
Kaptam ezt a levelet errõl a címrõl
Jarrod professzor aláírásával.
:36:10
Tudom, hogy a professzor
halott. Megmondaná, hogy ki írta?
:36:15
A nevem Sidney Wallace.
:36:42
Olyan jó...
:36:44
Bocsánat! Velem kezet
fogni kellemetlen élmény.
:36:48
A kezeim többé már nem
kezek. Foglaljon helyet!
:36:52
Ez Igor. Süketnéma,
az egyik asszisztensem.
:36:55
Nyitok egy másik Viasz
Múzeumot más név alatt.
:37:00
- Meglepi, hogy itt lát engem?
- Úgy tudtam, hogy meghalt.
:37:04
Jarrod halott. Én a
reinkarnációja vagyok.
:37:06
Amikor megláttam az aláírását a levélen,
azt gondoltam, valaki viccel velem.
:37:09
Még mindig nem értem,
hogyan menekült meg a tûzbõl.
:37:11
Számomra is rejtély, Mr. Wallace.
:37:13
Csak annyira emlékszem, hogy
megpróbáltam kitörni a házból.
:37:16
- Elõször nem ment, de végül itt vagyok.
- Micsoda félelmetes kaland.
:37:19
Valahogy elvergõdtem a doktor házáig.
:37:22
Megvannak még a lábaim, de
a súlyomat már nem bírják el.
:37:26
És a kezem, már nem sok hasznát veszem.
:37:29
Mint szobrász, haszontalanok.
De egyszerû feladatokra még jók.
:37:34
- Nos, mégis újra kezdi?
- A tanítványaim segítségével, igen.
:37:37
Újraépítem a kiállítást az alapoktól.
:37:41
Megadom az embereknek, amit akarnak:
:37:43
szenzációt, horrort, rémületet.
:37:45
Úgy mennek el tõlem, hogy
elmondhassák az ismerõseiknek,
:37:48
milyen csodálatos dolog halálra rémülni.
:37:51
Bemutatom az egyik szereplõnket.
:37:54
Emlékszik a Kemmler-ügyre, az elsõ
ember, akit villamosszékben végeztek ki?
:37:58
- Igen.
- Igor éppen a fejét készíti.