:51:14
Ha Miss Marple-t keresi,
lent van a társalgóban.
:51:19
Elnézést, hogy megijesztettem.
:51:21
Semmi baj.
Még mindig ideges vagyok.
:51:23
Igen, a körüImények ismeretében
ez nem lep meg.
:51:27
Hogy érti?
:51:28
Ha én lennék a gyilkos, aggódnék,
hogy esetleg meghallotta,
:51:32
amit az öreg Enderby
mondott Corának.
:51:34
- De hát semmit se hallottam.
- Nem hibáztatom, ha elfelejtette.
:51:37
A gyilkos nem hagyná, hogy
élvezze az életet, ugye?
:51:42
- Ó, nekem most...
- Mennie kell?
:51:44
Megértem. Nekem is. Jó éjt!
:51:50
- Valami baj van, Miss Milchrest?
- Igen.
:51:54
- Beszélhetnénk? Négyszemközt?
- Természetesen. A szobámban.
:51:58
Köszönöm.
:52:02
Remélem, már nem gondolja,
hogy gyilkos vagyok.
:52:05
- Bocsásson meg. Butaság volt.
- Egyáltalán nem.
:52:08
Természetes következtetés volt.
A holttest mellett álltam.
:52:12
- Kérem, üIjön le!
- Köszönöm.
:52:15
Valamit mondani
akart?
:52:17
Hallottam Mrs. Lansquenet-t
és a fivérét aznap.
:52:22
- Gondoltam.
- Nem hallgatóztam.
:52:25
Tudom. Ês mit hallott?
:52:28
Csak beszélgetés
foszlányokat, de azokbóI kiderüIt,
:52:31
Hogy a fivére attóI félt,
hogy a családbóI valaki megöli.
:52:35
- Melyikük?
- Nem tudom.
:52:37
Ugy beszélt róla, mintha még a nevét
is gyulölte volna kimondani.
:52:40
Êrtheto.
:52:43
Miss Milchrest,
beszélt erroI másnak is?
:52:46
Nem, mert röviddeI ezután
meghalt Cora bátyja.
:52:50
Akkor eszembe jutott a beszélgetés,
de aztán Mrs. Lansquenet is...
:52:54
Miss Marple,
félek, nagyon félek.
:52:57
Azt hiszem jó oka van rá.
:52:59
Mind megkérdezték tolem,
mit hallottam.