:50:02
Elnézést, uram. Egy bizonyos
Alfred P. Doolittle nevû szemetes...
:50:06
szeretne beszélni önnel.
Azt mondja, itt lakik a lánya.
:50:09
Nahát!
:50:12
Küldje be azt a gazembert.
:50:14
Lehet, hogy nem is gazember.
:50:15
Már hogyne lenne az!
:50:18
Attól tartok, nem lesz könnyû eset.
:50:20
Én nem hinném. Ha valakinek itt
bántódása eshet, az csakis õ.
:50:28
Doolittle, uram.
:50:35
-Higgins professzor?
-Itt vagyok.
:50:39
Hol?
:50:40
Jó napot, mester.
:50:42
Egy nagyon fontos ügyben
szeretnék beszélni önnel.
:50:49
Houndslow-ban nõtt fel,
:50:51
az anyja Wales-i származású.
:50:54
Miben segíthetek, Doolittle?
:50:56
Tudja, a lányomat szeretném.
:50:58
Jogos a kérés.
Elvégre maga az apja, nemde?
:51:01
Örülök, hogy maradt még magában
egy kis apai érzés.
:51:03
Ott van bent. Akár el is viheti.
:51:06
Tessék?
:51:07
Azt mondtam, vigye el innen a lányát,
mert nekem nem kell.
:51:11
Mit képzel, mester?
:51:14
Hát illik így kihasználni a magamfajtát?
:51:17
A lány az enyém, de itt van magánál.
Nekem ebbõl mi a hasznom?
:51:21
Hogy merészel engem megzsarolni!
:51:25
Biztosan maga küldte õt ide.
:51:27
Ezt nem feltételezheti rólam, mester.
:51:30
Tervet szõttek ellenem,
:51:32
hogy aztán megzsarolhassanak.
:51:35
Azonnal hívom a rendõrséget.
:51:37
Ki beszél itt pénzrõl?
:51:40
Kérdezzük meg ezt az úriembert.
Beszéltem én itt pénzrõl?
:51:44
Akkor meg minek jött ide?
:51:47
Hát miért is jöttem volna?
:51:50
Hisz maga is csak ember, nem?
:51:56
Szerintem hátsó szándékkal küldte ide
a lányát.
:51:59
Isten a tanúm rá, hogy nem.