:55:02
És én? Ki vagyok én? Õ egy nagyszerû ember.
:55:05
Õ úgy gondolkodik, mint Superman, és meg mint egy féreg,
:55:09
...egy rovar, egy undorító, csúszómászó kis tetû.
:55:16
- Ellent is mondhatsz nekem, ha gondolod.
- Meg is teszem, ha nem értek egyet veled.
:55:20
Szonja. Kik vagyunk mi, hogy megöljünk egy embert?
:55:22
Borisz, most elõször életemben úgy érzem, hogy szabad vagyok. Súlytalan.
:55:26
Az emberi szabadság felvillanyozó érzése tölt el.
:55:30
Ezt hívják guillotine-nak.
:55:32
Oh, nézd, Borisz.
:55:33
A puha arany alkony már átadta helyét
:55:37
...a kék csillag-pettyes éjnek.
:55:41
Vigyázz, lehet, hogy töltve van.
:55:44
Pár nappal késõbb Moszkvába utaztunk.
:55:47
Egy darabon magunkkal vittük Berdikovot is. Minszkbe tartott.
:55:50
Minszkben volt ugyanis a Falu Bolondjai Konferencia.
Berdikov úgy tervezte, hogy részt vesz ezen.
:55:55
Egész Oroszországból eljöttek erre a konferenciára a falu bolondjai.
:56:08
Kis falvakon és apró tanyákon hajtottunk keresztül.
:56:11
Nem volt különösebb tervünk, de amikor megálltunk egy fogadónál,
a sors gondoskodott róla, hogy legyen.
:56:27
Megbocsásson. Meg tudná mondani nekem, hogy kik azok az emberek a paraván mögött?
:56:31
Don Francisco és nõvére Spanyolországból.
:56:35
Napóleonhoz tartanak.
:56:49
- Don Francisco, ha nem tévedek.
- Ön ismer engem, szenyor?
:56:53
Oh, ha szabad így fogalmaznom, az ön neve legenda ezen a környéken.
:56:56
- Valóban?
- Hát, ha nem is legenda,
:56:59
...de mindig nagy nevetést vált ki.