1:32:02
Emlékszem a mamámra.
1:32:05
Emlékszem rá.
1:32:09
Persze, finom iskolákba
járatjuk majd.
1:32:13
Elöször a Whitehallba,
azután Oxfordba.
1:32:17
És persze...
1:32:18
...ha végez, jogot tanul majd, hogy
bíró legyen az ítélötáblán...
1:32:23
...és persze lesz ideje
házasságra, a családra is.
1:32:28
Mint az apjának.
1:32:29
Nem ezt akarjuk mind
a gyerekeinknek?
1:32:32
Féltem.
Nem akartam felnöni.
1:32:34
Aki felnö, annak
meg kell halnia.
1:32:37
Így hát elszöktem.
1:32:49
Tink!
1:32:52
Eljöttél és megmentettél.
1:32:54
Elhoztál Sohaországba.
Megtanítottál repülni.
1:33:01
De kisfiú voltam még,
hiányzott az édesanyám.
1:33:05
Hazarepültem hát,
a saját ablakomhoz.
1:33:09
Zárva volt.
1:33:12
Elfelejtettek.
1:33:17
Más ablakokat látogattam hát,
melyeket nem csuktak be elöttem.
1:33:23
Így találkoztam Wendyvel.
Az árnyékomat kergettem.
1:33:26
Azt hittem, az árnyékom és én
egybeolvadunk, mint a vízcseppek.
1:33:41
Te fiú!
1:33:45
Miért sírsz?
1:33:49
Mi a neved?
1:33:51
Wendy Moira Angela Darling.
És a tied?
1:33:55
Sokszor visszajöttem Wendyért.
Mindig tavasszal.