1:11:00
Bostonban még döcög a darab...
1:11:02
...küszködve, fuldokolva,
kétségbeesetten próbál végre magára találni
1:11:07
...aztán valahol menet közben csoda történik.
1:11:12
Mûalkotás születik.
1:11:14
- Elképesztõ mennyivel jobban megy a darab, ha Olive beugrója játssza.
- Mmm, Olive.
1:11:18
- Úgy értem végre lélegzik, él az egész.
- Igen, igen.
1:11:20
Szürke, de hát... azért így is jó zsíros siker lesz.
1:11:23
- Mmm.
- Igyunk a jövõdre...
1:11:26
...a Nagy Fehér Út új, fényes lovagjára.
1:11:30
Egészségedre.
1:11:34
- Mi ez az izé?
- Terpentin. Felengedheted egy kis szódával, ha akarod.
1:11:38
- De jól csúszik.
- Igen.
1:11:42
Nézd a tovasuhanó városkákat!
1:11:46
Mihelyt megérkezünk New Yorkba, beszélek Ellennel, rólunk.
1:11:49
- Ó, David!
- Nem, eldöntöttem.
1:11:51
- Biztos vagy benne?
- Tudod hogy érzek irántad.
1:11:54
Ó, David, gyengéd legyél.
Engem már... olyan sokszor megbántottak.
1:11:59
Tudom. Tudom.
1:12:01
Te a nagyság küszöbén állsz.
1:12:04
Kitárul elõtted a világ, mint egy kagyló.
Nem, nem, nem is kagyló.
1:12:10
Kitárul elõtted a világ, mint egy mesés szeméremajak.
1:12:16
Jól vagy? Kicsit kipirultál.
1:12:18
- Nem, azt hiszem kicsit túl sokat...
- Olyasmit mondtam talán?
1:12:21
- Nem, csak a terpentintõl azt hiszem...
- Ah.
1:12:27
Gondoltál már arra, hogy amikor szerelmes leszel,
1:12:30
...kibe szeretsz bele: a mûvészbe vagy az emberbe?
1:12:34
Micsoda furcsa kérdés.
1:12:37
Igen, furcsa, de én...
1:12:40
Belédszerettem, Helen. Tényleg eljött az idõ, hogy tegyek is érte.
1:12:45
Jaj, úgy száguld ez a vonat.
1:12:48
Oh, David, úgy száguld.
Oh, ölelj át!
1:12:52
- Oh, ölelj át. Nem, ne beszélj.
- Helen, szeretlek.
1:12:54
Nem. Ne beszélj. Ne szólj. Kérlek.
1:12:57
Ne beszélj. Ne szólj. Ne.