:19:01
Emlékszem, próbáltam meggyorsítani az ügyet.
:19:04
Rémlik, hogy egyedülálló anya gyerekérõl volt szó, apa nem volt.
:19:08
Igen, pontosan. Szóval akkor esetleg megkaphatnám a nevét?
:19:11
Az anya nevét.
:19:14
Az örökre a mi aktáinkban marad.
:19:16
Még ha megvan, akkor sem adhatom ki magának.
:19:18
Mondja, egyáltalán miért akarja tudni?
:19:20
Hát csak... tudja, mert kíváncsi vagyok rá...
:19:22
...szeretnék megtudni mindent, amit lehet, úgyhogy...
:19:25
Sajnálom, de többet nem mondhatok.
:19:28
Semmi lehetõség, hogy...
:19:30
Nem, nálunk ez a szabály.
:19:32
Értem, csakhát én vagyok a gyerek apja.
Én se tudhatom?
:19:35
Nem, nálunk ezt szigorúan veszik.
:19:37
- És hogy van a kisfiú?
- Jól, egészen csodás gyerek.
:19:43
Üdvözlöm Amandát.
:19:45
- És tényleg nem lehetne...
- Sajnos nem.
:19:48
Igazán sajnálom, de ki van zárva.
:19:52
- Hát, köszönöm. Viszlát.
- Viszlát.