1:16:03
Szerettem az írót,
és odaadtam a díjat a szonnettért.
1:16:07
Akkor még inkább tévedtem.
1:16:11
Igen, tévedtél...
1:16:13
mert nem tudtam,
hogy mennyire szeretlek.
1:16:19
Szeretlek, Will...
1:16:22
a költészeten túl is.
1:16:24
Ó, szerelmem.
1:16:27
-Elrohantál tõlem.
-Mikor azt hittem, meghaltál,
1:16:31
már nem az érdekelt,
hogy nem írsz többé színdarabot...
1:16:33
hanem hogy nem látom többé az arcodat.
1:16:36
Én átéltem a történetünk végét
és be is következik.
1:16:40
-Nem lehetsz Wessex felesége!
-Ha a tied nem lehetek,
miért ne lehetnék Wessexé?
1:16:44
Ha elutasítom,
a királynõ tudni fogja az okot...
1:16:47
és nem lesz többé Will Shakespeare.
-Nem.
1:16:52
De özvegyként megyek Wessexhez,
az esküm miatt...
1:16:56
mely épp annyira szent,
mint amennyire szentségtelen.
1:17:01
Júlia rokonának, Tybaltnak megöléséért...
1:17:04
aki megölte Rómeó barátját, Mercutiot...
1:17:07
számûzik Rómeót.
1:17:09
-De a barát, aki összeadta õket...
-Az én vagyok?
1:17:12
Te, Edward.
A barát, aki összeadta õket,
ad Júliának egy italt.
1:17:17
Egy titkos italt.
Ami látszólag halottá teszi.
1:17:21
Capuleték kriptájába helyezik.
1:17:24
Ahol életre és szerelemre ébred,
mikor Rómeó megérkezik hozzá.
1:17:29
Nem mondtam el az egészet.
1:17:33
A rosszakaratú sors miatt,
az üzenet, mely értesítené Rómeót
a barát tervérõl, eltéved.
1:17:38
Õ csak azt hallja, hogy Júlia meghalt.
1:17:43
Ezért elmegy egy patikushoz...
1:17:45
Ez én vagyok.
1:17:47
...és mérget vesz tõle.
1:17:49
Belép a sírboltba, hogy elbúcsúzzon Júliától,
ki ott fekszik halott hidegen.
1:17:54
Megissza a mérget.
1:17:58
És meghal a szerelme oldalán...