:51:00
Mi meg a Reginában.
Hívjanak fel!
:51:03
Jó, majd jelentkezünk.
:51:05
Rendben!
:51:09
Nézd csak!
:51:10
- De szép!
- Erre tessék!
:51:12
- Köszönöm.
- A csatorna partján ülhetünk.
:51:14
Szép.
:51:18
Istenem!
:51:21
Ez így rendeltetett.
:51:23
A sors keze!
:51:25
Sehol se találtuk
a szállodájukat.
:51:29
- Hát, nehéz ráakadni.
- Minden jó, ha a vége jó.
:51:35
Joanie-val is sorsszerü volt
a találkozásom.
:51:39
Én a 6.-on,
ö a 4. emeleten dolgozott.
:51:42
Úgy bizony.
:51:45
Naponta láttam Joanie-t
a salátabárnál.
:51:47
És mosolygott rám.
:51:50
Széles mosollyal.
:51:53
Egyszer egy másik étteremben is. . .
:51:55
. . .öt véltem látni a salátabárnál.
:51:58
- De az nem én voltam!
- Nem ö volt!
:52:01
Mekkora az esélye, hogy
egy nö a salátáknál. . .
:52:05
. . .ne Joanie legyen?
:52:08
3 milliárd az egyhez?
:52:10
Még kevesebb!
:52:12
Szóval, mikor rájöttem, hogy
nem öt látom, csalódást éreztem.
:52:16
Elgondolkoztam, mennyire
reméltem, hogy öt látom.
:52:20
De itt még nem találkoztak.
:52:23
Nem. Csak nem bírtam
túltenni magam Joanie-n.
:52:27
Ez volt a döntö pillanat.
:52:30
Odamentem a feleségemhez. . .
:52:34
. . .és éreztem, boldogabbá tesz az
a Joanie-ra hasonlító idegen. . .
:52:38
. . .mintsem az az idegen, aki
a feleségem volt.
:52:42
Kinöttük a házastársainkat.
:52:44
Nem mertem bevallani. . .
:52:47
. . .de magamat se szerettem eléggé.
:52:51
Viszont ki bír Eddie-nek
ellenállni?
:52:54
Nem vagyok tökéletes.
:52:56
Ugyan!
:52:58
Összeszedtük a bátorságunkat, és
kiléptünk a házasságainkból.