:59:01
Igen, ez kedves.
Bár nekem is ilyen anyám lenne.
:59:03
- Pepsit?
- Igen, kérek.
:59:06
Ez a legjobb rész,
imádom ezt a részt.
:59:09
Igen...
:59:10
Ideadnád a kukoricát?
:59:17
Most mit bámulsz?
:59:19
Nem, nem, csak úgy nézlek,
észrevettelek.
:59:20
Többször is néztelek az este,
:59:24
...mert most elõször
eszembe jutott,
:59:26
...hogy nagyon furcsa módon...
hogy kedves arcod van.
:59:30
Nem szokványos...
egy kissé olyan bizarr...
:59:34
Nem is tudom,
hogy mondjam...
:59:38
...nem rossz.
Egyáltalán nem rossz.
:59:39
- Hogy érted?
- Ezt én most itt bóknak szántam.
:59:42
Tudod szép dolgot
akartam mondani,
:59:44
...mert hogy
Frenchy rokona vagy,
:59:47
...eddig még sosem rangsoroltalak,
már érted, az emberi nõk közé.
:59:51
- És...
- De... volt férjem.
:59:53
Tudom,
de az rég volt, nem?
:59:56
Igen, tényleg tragikus sztori volt,
mert a férjem, Otto,
:59:59
...diszlexiás volt és csak
a nevét tudta lebetûzni.
1:00:03
Ó, hát ez...
igen, igen.
1:00:08
Semmi kétség,
a burgundi tényleg a fejembe szállt.
1:00:12
Mirõl akartál beszélni?
1:00:16
Hát, tudod...
1:00:18
Én vettem neked valamit.
1:00:21
- Nekem?
- Igen.
1:00:23
- Tessék.
- De szép!
1:00:25
Imádom a bõrkötést.
1:00:28
Jaj, a Pygmalion.
Ezt nagyon szeretem, David.
1:00:32
Na és látod azt a bejegyzést?
1:00:34
"Kedvenc Elizámnak,
1:00:36
"Higgins professzorodtól,
David."
1:00:39
- Tartozom egy vallomással.
- Mivel?
1:00:42
Én is vettem valamit.
1:00:44
Jaj, nem, nem.
Igazán nem kellett volna.
1:00:46
Hálából azért, amit értem tettél.
Mert tudom, hogy nehéz lehetett.
1:00:51
Ó, Jézusom!
1:00:53
Te jó ég,
Frenchy...
1:00:55
- Hisz ez...
- Frances!
1:00:57
Frances,
ez egy...
1:00:59
Ez egy vagyonba kerülhetett...