1:01:02
Minek a pénz,
ha nem költhetem, nem?
1:01:05
De ez...
ez annyira nagyvonalú...
1:01:09
Én szégyellem magam.
1:01:11
Nem azért,
hogy cigizni kezdj,
1:01:13
...de ha a windsori hercegnek jó volt,
akkor neked is, nem?
1:01:17
Én...
én szóhoz sem jutok,
1:01:19
...úgy érzem az én szánalmas
kis könyvem eltörpül...
1:01:23
Nem.
1:01:25
De tudod én csak...
1:01:26
Csak szeretném ha tudnád,
hogy mennyire büszke vagyok rád.
1:01:31
David,
ez igazán nem számít.
1:01:33
Talán pimasznak tartasz majd,
de...
1:01:36
...te annyit,
olyan sokat fejlõdtél,
1:01:40
...hogy úgy érzem,
1:01:42
...a társasági világban a helyed,
mûveltségileg.
1:01:46
És ez dühítõ,
mert továbbra is fejlõdnöd kell,
1:01:50
...és folytatnod.
Utaznod kell.
1:01:52
Párizs, Róma, nagy
operaházak és múzeumok.
1:01:56
Azért, hogy a megfelelõ
barátokkal jöhess össze.
1:02:01
Mindegy, mindegy... én csak...
1:02:04
Ez nehéz,
mert Ray nem ilyen, és...
1:02:06
Szeret gatyában tévézni
egy üveg sör mellett.
1:02:10
Igen. Nos, mit is mondhatnék.
Én... én nem szólhatok bele.
1:02:17
- David, lehetek õszinte?
- Ühüm.
1:02:21
Néha úgy érzem,
hogy kinõttem õt.
1:02:40
- Késõn jössz.
- Te is. Hol voltál?
1:02:43
Hát tudod én...
sokáig dolgoztam,
1:02:47
...és May-jel
elmentünk kínait enni.
1:02:50
Te és May.
És rajzfilmekrõl beszéltetek?
1:02:53
Nem, felmentünk hozzá és megnéztük
a "Fehér tüzet" a tévében.
1:02:57
- Hajnali háromig?
- Nem, aztán ettünk egy pizzát.