:21:01
Elnézést.
:21:02
Azt hiszem, vesztettem a magasságból.
:21:05
Igen, én is úgy vélem.
:21:07
Elnézést.
:21:22
Neked és nekem beszélnünk kell.
:21:24
Szóval, úgy tûnik, Pearl Harborba megyünk.
:21:28
Az nem olyan rossz.
:21:30
Olyan messze van a háborútól, amilyen messze csak lehet.
:21:32
Majd napozhatsz.
:21:34
Talán a hadsereg is küld néhány fiút oda.
:21:38
Te...egy igazán különleges lány vagy.
:21:42
És, szóval...
:21:45
Nos, engem...engem katonának képeztek...
:21:47
és, tehát...
:21:54
úgy értem, soha nem tudhatjuk
mi történik holnap...
:21:56
vagy...vagy azután, érted?
:22:01
Tehát...
:22:04
...a ma estét igazán különlegessé kell tennünk.
:22:07
Miért sírsz?
:22:09
Azt hiszem a tudat miatt...
:22:11
mi szerint,
talán, soha nem látlak többé.
:22:13
Töröld meg a szemeidet.
:22:15
Ma este, az enyém vagy.
:22:16
Egyedül szeretnék lenni veled.
:22:18
Csak veled egyedül.
:22:21
Nos...
:22:23
Hogy hangzik a holdfényes new yorki kikötõ?
:22:29
Lássuk csak,
tudjuk-e irányítani ez a csónakot...
:22:34
elvégre is az amerikai kormány tisztjei vagyunk...
:22:37
Már nem sokáig.
:22:49
Egyszer majd elmegyünk egy hajóútra.
:22:51
Szeretnéd?
:22:53
Majd koktélozgatunk a szalonban...
:22:57
...szó sem lesz háborúról...
:22:58
Mindenki majd Cole Porter-re fog táncolni.