:19:13
Összegezve...
:19:15
66 év soknak tûnhet, egy olyan
fiatal fiúcskának, mint te vagy.
:19:20
Igazság szerint nekem is kissé soknak tûnik.
:19:23
Amikor tükörbe nézek, és látom a ráncokat a
szemem körül, vagy a lógó bõrt a nyakamon...
:19:31
a szõrszálakat a fülemben, és az ereket
a bokámon, bizony nehéz elhinni...
:19:35
hogy ez tényleg én vagyok.
:19:38
Fiatal koromban, azt
hittem különleges vagyok.
:19:43
A sors azt azt szánja majd
nekem, hogy nagy ember legyek.
:19:47
Nem mint Henry Ford, Walt Disney,
vagy valaki hozzájuk hasonló,
:19:50
inkább csak egy... tudod,
úgy általában, fontos ember.
:19:55
A diplomámat üzleti statisztika szakon
szereztem. Azt reméltem, hogy egy szép napon,
:19:59
saját üzleti vállalkozásom lehet, amibõl
késõbb egy nagy céget alapíthatok.
:20:03
Láthatom hogyan, és meddig
jutok el az üzleti életben.
:20:05
Reméltem egyszer sikerül bekerülnöm,
az 500 legsikeresebb ember közé.
:20:08
Az egyike lehettem volna azon embereknek,
akikrõl mindenfelé lehet olvasni.
:20:12
De valahogy a dolgok
mégsem így sikerültek.
:20:17
Ne feledd, hogy fontos állást
töltöttem be a Woodmennél.
:20:21
El kellett tartanom a családomat.
Nem kockáztathattam a biztonságukat.
:20:28
Helen, õ a feleségem...
:20:31
soha nem engedte volna.
:20:37
Talán most azt kérdezed, hogyan is
állok a dolgokkal a családomban.
:20:41
A feleségem és a lányom. Talán
õk nem nyújtják nekem, mindazt
:20:45
az elégedettséget, büszkeséget,
amit mindig is akartam?
:20:50
Helen és én 42 éve vagyunk házasok.
:20:55
Az utóbbi idõben minden éjszaka fölébredek
és ugyanazt a dolgot kérdezem magamtól: