Stuart Little 2
prev.
play.
mark.
next.

:42:10
- A fiúk?
- George itt van.

:42:13
De Stuart megint próbán van.
Utána meg ott alszik Will-éknél.

:42:17
- George nélkül ment?
- Te mondtad, hogy legyen önállóbb.

:42:27
Ó, Stuart, már órák óta megyünk.
Még egy lépés és kész vagy.

:42:34
Ismersz, tudod, hogy utálok nyafogni.
De kezd elkopni a talpam.

:42:38
Valamint, utálom ezt szóba hozni...
:42:42
de ki kéne mennem.
:42:44
Mit szólnál a sikátorhoz?
:42:46
Én házi macska vagyok.
Mi kifinomult állatok vagyunk.

:42:49
Nem pottyantunk csak úgy oda,
össze-vissza, amerre járunk!

:42:54
Istenem, lásd már be.
Soha nem találjuk meg õt.

:42:57
Bárcsak ismernénk valakit,
akinek a kisujjában van a város.

:43:00
Igen, valakit, aki ismeri a város
összes undorító gazembert.

:43:03
Kit ismerek, aki undorító?
:43:09
Ha még egyszer meglátlak itt...
:43:11
felszolgállak a vendégeknek!
:43:16
Engem fenyegetsz?
Ha elmondom, amit tudok...

:43:19
a KÖJÁL egy perc alatt bezáratja ezt
a szemétdombot!

:43:22
Monty!
:43:24
Snowbell! Mit keresel te itt?
:43:29
- Már mindenütt kerestünk.
- Segítségre van szükségünk.

:43:32
Hé, Snow, még mindig haverok vagytok
vagy megehetem végre?

:43:36
- Nem, Monty, nem eheted meg.
- Légyszi.

:43:39
Nem! Figyelj ide.
:43:41
Tudsz valamit egy Sólymi nevû madárról?
:43:43
Sólymi? Kemény fickó. Nem akarjátok
összeakasztani a bajszotokat vele.

:43:48
Hol találjuk meg?
:43:50
Nem akarjátok megtalálni.
:43:52
Nem akartok csinálni vele semmit.
:43:56
Úgy felfal, hogy elõbb sólyom ürülék
leszel, minthogy segítségért kiálthatnál.


prev.
next.