Stuart Little 2
prev.
play.
mark.
next.

:44:00
A sólymok elvetemültek.
:44:02
Elkapják a torkod és felvisznek olyan
magasba, ahonnan a földet sem látod.

:44:06
Aztán ledobnak és amikor földet érsz,
megisszák, ami megmaradt belõled.

:44:12
Snowbell, jól vagy?
:44:14
Ó, igen. Jó hírem van...
:44:17
nincs már szükségem macskaalomra.
:44:22
Kész, nem bírom tovább.
:44:26
Stu, figyelj. Ez az egész eddig tényleg
jó móka volt...

:44:30
de fontos, hogy tudjuk mikor fordulnak
komolyra a dolgok.

:44:32
Ne akarj az a szerencsétlen lenni,
aki utoljára hagyja ott a süllyedõ hajót.

:44:36
Mondtam. Nem adom fel.
Meg fogjuk találni a sólymot.

:44:40
Rendben, de akkor rendeld meg
a koporsódat is.

:44:43
Oké, figyeljetek ide.
:44:45
A sólyom a park túloldalán él...
:44:48
a Pishkin épület legtetején.
:44:52
Nem sok ember járt még arra.
És még kevesebben tértek vissza.

:45:19
Nos, itt vagyunk, Snowbell.
Ez az.

:45:28
"Lazac, harcsa, tonhal."
:45:31
Miért kínoznak?
:45:33
Hogy gondolhatsz még ilyenkor is az
evésre? Koncentrálj, rendben?

:45:37
Ideges vagyok.
És ha ideges vagyok, ennem kell.

:45:39
Ideges vagyok, mert tudom, hogyha
bármi bajod esik, én leszek a hibás.

:45:45
Már biztos észrevették, hogy eltûntünk és
le fognak cserélni egy hörcsögre.

:45:49
Ne aggódj. George fedez bennünket.
:45:51
George? George-nak fogalma
sincs róla, mi az a fedezés.

:45:55
És ezt minden szeretetem ellenére állítom.

prev.
next.