Stuart Little 2
prev.
play.
mark.
next.

:45:19
Nos, itt vagyunk, Snowbell.
Ez az.

:45:28
"Lazac, harcsa, tonhal."
:45:31
Miért kínoznak?
:45:33
Hogy gondolhatsz még ilyenkor is az
evésre? Koncentrálj, rendben?

:45:37
Ideges vagyok.
És ha ideges vagyok, ennem kell.

:45:39
Ideges vagyok, mert tudom, hogyha
bármi bajod esik, én leszek a hibás.

:45:45
Már biztos észrevették, hogy eltûntünk és
le fognak cserélni egy hörcsögre.

:45:49
Ne aggódj. George fedez bennünket.
:45:51
George? George-nak fogalma
sincs róla, mi az a fedezés.

:45:55
És ezt minden szeretetem ellenére állítom.
:46:04
- Halló, Little lakás.
- George. Örülök, hogy otthon vagy.

:46:08
Ki az? Beszélne kicsit hangosabban?
:46:09
George, én vagyok az, Stuart.
:46:15
Hol vagyok? Hogy vagytok? Megtaláltátok?
Jól vagytok? Hogy van Snowbell?

:46:19
Mikor jöttök haza?
Anya és apa állandóan kérdezõsködik.

:46:22
Vajon kitõl örökölted.
:46:23
Nincs sok idõm. Csak tudatni akartam,
hogy nyomon vagyunk...

:46:27
és egy kis szerencsével, vacsorára
otthon leszünk. És, George...

:46:30
- Kösz, hogy fedezel.
- Semmiség.

:46:33
De hol vagytok?
:46:34
Jól figyelj.
A Pishkin épületnél vagyunk.

:46:38
Kérem dobjon be 35 centet a beszélgetés
folytatásához.

:46:41
- Snowbell, kell még apró.
- Mi vagyok én, pénztárca?

:46:45
Ott vagy még?
:46:47
Stuart az?
:46:49
Hadd gondolkozzak. Igen.
:46:52
Azt hittem hazajön.
:46:54
Igen. Késõbb.
Próbálnak még egy kicsit Will-lel.

:46:58
Nemrég jöttem el tõlük.

prev.
next.